Kanizsa-Kumanovó

 Indulásunkkor ez a szivárvány köszöntött minket hajnalban. Szinte végig autópályán mentünk, így nem kellett a bicikliseket a falukban kerülgetni. Eseménytelen ül telt az út, ami ha motoros járművel haladunk nagyszerű dolog.

 Belgrád közelében már hegyeket is láttam. A képen látható az Avalán a Tv torony. Velika Plana előtt tartanunk kellett egy rövid pihenőt.

 Belgrád-Jagodina-Niš érintésével elérkeztünk Vranjéig. Itt láttam a fenti képet, ami számomra nem minden napi látvány, hogy felhő ül a hegyen. Az alatta lévő kép is ugyan ezt örökíti meg.

 

A Szerb-Macedón határra érve már nem mentek a dolgok gördülékenyen. Hat órába tellett az a határ átlépése. 

                                            Elhagytuk az alagutat, ekkor már Kanizsa felé tartottunk.

Ezeket a képeket a Grdilačka Klisurában készítettem. Azon a tájon vagy le a hegyről vagy föl a hegyre mennek az utak. Sima egyenes út, ami kacskaringó mentes , azon a tájon szinte ismeretlen. Ott az emberek nem használnak kerékpárt a fent említett okok miatt.

                                                        Hajók a pancsovai révnél.    
                                 
 Az út Magyarkanizsa-Kumanovó-Magyarkanizsa 1700 km volt.
 Anyám kedvenc sütimet a néger kockát készítette el, miután hazaértem megettem vagy fél tányérral.

Holnap távol a házisárkánytól

Édesapám tegnap mondta, hogy csütörtökön megy Kumamovóra. Ez a város Macedóniában található. Négy- öt évvel ezelőtt jártam már ott. Akkor az Ohridi-tó partján megálltunk apukámmal és néztük, ahogy a kiskacsák nem Lengyel ország, hanem Görögország felé úsztak el. A tó tulpartján található hegy már Albániához tartozik. Akkor az volt a véleményem , hogy a bácskai viszonyokhoz képest egy kicsit gondozatlanok az utcák.Kíváncsi vagyok azóta változott-e valami ezen a téren?  Remélem kellemes utunk lesz , napsütés buli Fanta.

Utálom...

Takarítani kellett. Kisebb Katrina hurrikán söpört át a szobámon már egy hete. Ma erőt vettem magamon és ímmel-ámmal neki fogtam, és rendet raktam a szobámban. Porszívózás, por törölgetés után a szekrényben is rendet raktam, néhány zokni párját is megleltem. Néhány nyári blúz is lapult az őszi "kollekció" között, amit most végre megleltem. Most néhány napig rend uralkodik a szobámban, igyekszem a hurrikánokat távol tartani a szobám környékéről.

Hosszú hétvége...

Tegnap egy hírtelen ötlet miatt már d.u Zentán voltam. Cél a 12. Nyári Ifjúsági Játékok lett volna, ha nem esett volna. Úgy döntöttünk, hogy maradunk piacnál. Bőrig ázva, kicsit dideregve kibírtuk az estét osztály társakkal, jó hangulat mellett. Megéheztünk vagy megszomjaztunk, elmentünk a pékhez pizzáért, boltba üdítőért, nem haltunk éhen-szomjan. Sok sétálásba és nevetésbe ellehet fáradni, de haza is kellene még valahogy jutni. Más megoldás nincs az éjszaka közepén, mint egy taxis. Taxis néni gyorsan jött, és gyorsan haza is szállított Kanizsáig. Belépve az ajtón azt mondtam: "Home, sweet home". A vizes ruhát le cserével a pizsamára gyorsan az ágyam felé vettem az irányt...Vasárnap, a szokásos időben indult a nap, délben. Nehézkes volt a felkelés, de muszáj volt. Tevényketem a konyhában is, sütni, főzni. Egy jó vasárnapi ebéd utána, nincs édesebb mint egy kis alvás. Kis szundi után, édesapámmal takarítottunk az udvart. Bevallom, lusta voltam a mai napon, egy hosszú szombat után...

Fogmanó írtás

Nagy örömömre édesanyám időpontot egyeztetett Bozsóki doktorúrral, ma 10 órára. Mikor ezt közölte velem tegnap, hogy hajnali 10-kor fogat mosva megreggelizve, a fog orvosi székbe kell, hogy üljek, szerettem volna elküldeni melegebb égtájra. Minden mindegy alapon a megbeszélt időben jó kislány módjára, ott ültem a rendelőben. Szólított a doktorúr, és helyet foglaltam a fog orvosi székben. Nagy szamár létemre nem kértem szurit. Sajnálatos módra nem ment el az áram, és így a fogfuró gép is működött. A tömés a fogamba került, ám reggel keveset ettem, így 11-től 13 óráig koplaltam, mert 2 óra hosszáig nem ehettem. Kellemes délutáni alvással pihentem ki a délelőtt fáradalmait...

Debrecembe kéne menni...

Az éjszakai indulásunk egy malőrrel kezdődött. A megbeszéltél időben nem indultunk el, így aztán csőstől jöttek a bajok. Egyszer végre mégis a határra értünk, de ekkor sem mentek a dolgok a megfelelő úton. Murphy édesapámnak adott egy kis munkát: az autónak kellett a világítását működő képes állapotba hoznia. Mindezt az éjszaka kellős közepén. Egy ici-pici zseblámpának nem mondható pilács fényénél. Egy óra hosszai kallódás után, kelet felől már a hajnal fényei látszottak. Némi segítséggel anyám haza indult az autóval, mi pedig reménykedtünk abban, hogy Kanizsáig Murphy nyugton marad. Útlevél ellenőrzést követően a hátra lévő távot az IBUSZ parkolóig gyalog tettük meg. Mikor elindultunk Röszkéről felkelt a nap.....mikor én felkeltem Debrecenbe, már a hasamra sütött. Ki-be rakodás gyorsan ment. Haza felé vettük az irányt. Hódmezővásárhely környékén egy hatalmas egybefüggő mák földet láttunk. Apa azt mondta, hogy ekkora darab mákot még ő sem látott. Pedig elég 1 millió km benne van a talpába.

Tanulás mentes napok...

Nyári szünetben csak az elvetemült diákok kelnek vekker szóra. 6-kor felkeltem, össze szedtem magamat, hátamra vettem a névjegyemet, ami ez esetben nem irkát tartalmazott, hanem a túlélő csomagot. A randevú helyszínei fél 7-kor a kanizsai városháza előtt, és 7-kor a posta előtt Törökkanizsán. Kiérve a városból kisérönkül szegődött egy nyári zápor. Aki elmulasztotta a reggeli mosdást, azt mos bepótolhatta, díj mentesen. Gurultunk a határ felé, rövid útlevél ellenőrzés után, utunkra engedtek a határ őrök. Újszentiván érintésével Újszeged felé tekertünk. A Tiszán a Belvárosi hídon jutottunk át Szegedre. Ahol gurulva rövid városnézést tartottunk. Ám némi elemózsia elfogyasztása után elindultunk Mórahalom felé. Sajgó tagjaimat a medencébe csobbanva ellazíthattam végre. Az úszkálást és napozást nagyon élveztük, de fél 6-kor indulnunk kellett a röszkei határ felé. Útitársam Roli volt. Némi várakozás után az útlevél ellenőrzést követően újra Szerbiába érkeztünk. Boldogok voltunk mikor megláttuk a Magyarkanizsa táblát.